6. forduló:
Galgavidék – Szigetbecse 6:4
1. Szabó Zoltán 0:1
2. Kuthi Balázs 0,5:0.5
3. Takács Pál 0:1
4. Téglás Mátyás 0,5:0,5
5. Tóth Máté 0,5:0,5
6. Pásztor Zoltán 1:0
7. Tóth Dániel 0,5:0,5
8. Burda Barna 1:0
9. Kapitz Dominik 1:0
10. Kapitz Tibor 1:0
7. forduló
Dunaharaszti – Galgavidék 3,5:6,5
1. Szabó Zoltán 1:0
2. Takács Pál 0:1
3. Téglás Mátyás 1:0
4. Tóth Máté 0:1
5. Virganc Roland 0,5:0,5
6. Pásztor Zoltán 1:0
7. Burda Barna 0,5:0,5
8. Kapitz Dominik 1:0
9. Bényi András 0,5:0,5
10. Kapitz Tibor 1:0
Hátravan még ugyan az utolsó forduló a Pest megyei 1.osztályú sakkcsapat bajnokság küzdelmeiben, mi mégis kényelmesen (hátra dőlve) ülhetünk majd le Dunakeszi ellen itthon, hisz’ az eredménytől függetlenül már bajnokok vagyunk. A bajnokság elejétől kezdve ritka sorozatot produkált együttesünk, s amikor zsinórban az ötödik győzelmet arattuk, felcsillant a remény egy dobogós helyezésre. Aztán egészen érdekesen alakult a folytatás. A fenti két eredménytáblázat mutatja, hogy a 6. fordulóban le tudtuk győzni Szigetbecsét itthon, majd idegenben a Dunaharasztiak csapatát is. Ez utóbbi eddig még soha nem sikerült. Útban Dunaharaszti felé persze el-elhangzott néhány humornak szánt megjegyzés: „most akár el is kaphatjuk őket”, mert valahogy az idén nem tudták hozni szokásos eredményeiket. Véletlenül sem mertem volna letenni a nagyesküt erre a meglepő eredményre, hiszen csapatunkból hiányzott két harcedzett, stabil játékos: Kuthi Balázs és Tóth Dániel, vagyis nem épp a legerősebb összetételben utaztunk a verseny helyszínére. Balázs ebben az évadban rendkívül jól tartotta a 2. táblát, s megállapíthatjuk, hogy a csapat elejének ő volt a motorja. Daniról is elmondható, hogy csapatunk második felében ontotta a pontokat a Kapitz családdal karöltve. Középen pedig Pásztor Zoltán gyarapítgatta pontjainkat stabil és aktív játékkal, szóval ennek (is) köszönhetően nyertük meg az összes eddigi találkozót.
A dunaharasztiak ellen egyértelműen legfiatalabbjaink lelkesedése és bátor játéka kellett a sikerhez: Burda Barna, Kapitz Dominik, Szabó Zoltán, Téglás Mátyás (mindannyian még középiskolások), összesen 3 és fél pontot szállítottak csapatunknak. Szerencsénkre Bényi András megint be tudott ugrani segíteni nekünk, s az ő biztos döntetlenje is aranyat ért, hiszen egy rangadón minden fél pont számít.
Összességében elmondhatjuk hát, hogy az eddigi Pest megyei csapatszerepléseink történetében elért dobogós helyezéseinket most megkoronáztuk egy bajnoki címmel. Ez már akkor is igaz, ha az utolsó fordulóban Dunakeszi ellen esetleg elvéreznénk. Már akkor is 1 pont előnyünk maradna velük szemben. Természetesen komolyan vesszük az utolsó fordulót, és nyerésre játsszunk, ahogy bajnokcsapathoz illik. Mi más jelenthetné az igazi koronát, ha nem az, hogy a bajnokcsapat minden ellenfelével szemben képes a győzelemre. Így legyen!
tóthmáté