Vác – Galgavidék 4,5:5,5
1. Szabó Zoltán 0,5:0,5
2. Takács Pál 0,5:0,5
3. Téglás Mátyás 1:0
4. Tóth Máté 0,5:0,5
5. Virganc Roland 0:1
6. Pásztor Zoltán 0:1
7. Tóth Dániel 1:0
8. Kapitz Dominik 0,5:0,5
9. Bényi András 0,5:0,5
10. Kapitz Tibor 1:0
Épphogy csak egy ponttal, de sikerült nyernünk a váciak ellen idegenben. A csapat eleje és vége jól hozogatta a teljes és fél pontokat, győzelmekkel és remikkel, noha ez inkább a csapat közepén szokott történni. Ez alkalommal egy picit gyöngélkedtünk középen, ezzel együtt a váciaknál – erősorrendjükből következően – pont középen játszottak a legképzettebb és legrutinosabb sakkozók.
Ettől függetlenül Virganc Rolandnak az ötödik táblán nyerő állást sikerült kihoznia a középjátékban, de egy érthetetlen (és könnyelmű) vezéráldozat után már remire sem volt esélyünk. Lassan, de biztosan elúszott a teljes pont. Nincs meskete, a vezéráldozatokkal csínján kell bánni, ámbár a sakktörténelem legszebb játszmái között akad szép számmal olyan nyerő kombináció, amely a legerősebb figura „beáldozásával” kezdődik. Colos nyilván több ilyen játszmával találkozott sakktanulmányai során (emlékeim szerint legalábbis), s tán a „szép nyerés” gondolata ingerelte őt a merész húzásra. Valószínűleg jóval pontosabban és türelmesebben kellett volna átszámolni a következményeket, s akkor tán a biztosabb pozíciós (és nyerő) folytatás mellett döntött volna játékosunk. Ilyenkor amúgy eszembe jut Tartakower nagymesternek, a múltszázad egyik világnagyságának fanyar humora és szellemes mondása: „Inkább az ellenfél figuráit áldozzuk!”.
Egyébként már az első órában három pontot gyűjtöttünk, miután Tóth Dániel a hetedik táblán, Kapitz Tibor (aki eddig minden partiját megnyerte) a tizedik táblán aratott lerohanás-szerű győzelmet. Dani szemet gyönyörködtető játszmája mintapéldája volt az ellentétes oldalra sáncolt királyok esetén szokásos gyalogroham tantételének, mert ez esetben az aktív játék vezérnyerést eredményezett. Amire az ellenfél azonnal feladta a további küzdelmet. Ezt követően viszonylag két gyors remi született az első és a nyolcadik táblán. Közben e sorok írója is remiajánlatot kapott ellenfelétől, így gyors mérlegelés következett: el lehet-e fogadni a döntetlent, ha öten még játékban vannak. Megszemlélvén állásukat, kiderült, hogy egy tábla kivételével mindenhol sokkal előnyösebben állunk. Ezt látva nem volt muszáj részemről erőltetni a nyerést, hisz’ fél ponttal már 3 és fél pontunk lett. Vagyis a folyamatban lévő öt játszmából már csupán két pontra volt szükségünk a találkozó megnyeréséhez.
Szerencsénkre az egyre inkább pontosan és magabiztosan játszó Táglás Mátyás (harmadik tábla) a gyalogelőnyös végjátékban könyörtelenül „lenyúzta” a teljes pontot rutinos ellenfeléről. Takács Pál pedig a második táblán, Bényi András a kilencediken szállított döntetlent, s ezzel máris elkönyvelhettük a csapatgyőzelmet: 5,5:4,5 javunkra. Soha jobb eredményt! Meg rosszabbat se!
tóthmáté